Varga Katalin

VÉRCSOPORT MEGHATÁROZÁS

A vércsoport-szerológia az immunulógia egyik ága, mely a vörösvértestek felszínén lévő antigének és a plazmában / savóban lévő antitestek in vivo és in vitro reakcióival foglalkozik. Vércsoport-szerológiai módszereket alkalmaznak transzfuziológiai, genetikai, populációgeneteikai, bűnügyi technikai, apasági, stb. vizsgálatokban. A transzfúziós vércsoport-szerológia központi témája a recipiens és a donor közötti kompatibilitás. Kompatibilisek a donorvörösvértestek a recipiens számára, ha „normális", vagyis átlagos a vörösvértestek túlélési ideje a recipiens szervezetében.

A vércsoport- antigének

A vörösvértest-antigének a sejt membránjának alkotórészei. Az antigénként szereplő protein-, glicoprotein-, lipoprotein-, molekulacsoportok a membránban, vagy abból részlegesen kinyúlva helyezkednek el. Számuk sejtenként az antigén fajtájától függően a százezres és a százas nagyságrend között van. A vvt-antigének öröklött tulajdonságok, a sejtmembránon való megjelenésüket a kromoszómákon lévő gének határozzák meg.

A vércsoport-antitestek

A vércsoport-szerológiában szerepet játszó antitestek az immunglobulinok IgM és IgG osztályába tartoznak, ritkán az IgA osztályba. A vércsoport-antitestek egy része, nevezetesen az AB0-rendszer antitestjei, minden egészséges, 1 éven felüli ember savójában regulárisan megtalálható. Megjelenésük 6 hónapos kortól várható. Az egyéb, irreguláris vércsoport-antitestek csak akkor fordulnak elő az egyén savójában, ha az illető immunizálódott valamely vércsoport-antigénnel szemben. Immunizálódás bekövetkezhet transzfúzió, vagy terhesség révén, a transzfúziós szövődményeket leggyakrabban ezek az immunantitestek okozzák.

A vércsoport-antigének és -antitestek in vitro reakciójának áttekintése

Az antigének és antitestek, megfelelő reakciókörülmények között egymással reakcióba lépnek. Amikor az antigének a vörösvértestmembrán alkotórészei, a hozzájuk kapcsolódó antitestek természetesen egyúttal a vörösvértestekhez is kötődnek. A vvt-k saját savójukban, ill., plazmájukban, vagy fiziológiás konyhasóoldatban, azonos felületi töltésükből adódóan taszítják egymást, ezért nem kerülhetnek egymáshoz egy bizonyos távolságnál közelebb, hanem szuszpenzióban maradnak. Az IgM antitestek óriásmolekulák, melyek 10 kötőhellyel rendelkeznek, egyszerre több sejthez is képesek kapcsolódni, ezáltal a sejtek között szabálytalan rácsszerkezet alakul ki, aminek következtében az addig szuszpenzióban lévő sejtek agglutinálódnak.

Az immunantitestek túlnyomó többsége az IgG osztályba tartozik. Ezen ellenanyagok kimutatására, felfedezésük óta (1939), többféle módszert dolgoztak ki: centrifugálás, 37 ^oC-on végzett vizsgálatok, a vvt-k felszínének fehérjebontó enzim kezelése, különböző reakcióerősítő-, és gyorsító adalékok használata, (albumin, LISS, PEG) antiglobulin teszt (AGT = Coombs teszt), ill., ezek kombinációi.

Vércsoport-rendszerek

Az allél és/vagy kapcsoltsági viszonyban lévő gének által létrehozott vércsoport-antigének és antitestjeik vércsoport-rendszert alkotnak:

• Ø AB0
• Ø Rh
• Ø Kell
• Ø Duffy és Kidd
• Ø Lewis
• Ø MNSs
• Ø Ii
• Ø P

Transzfúziós szempontból az AB0-rendszer a legfontosabb vércsoport-rendszer. Három szomatikus génje (A, B, 0,) által meghatározott antigénjeinek jelenléte, ill., hiánya 4 csoportra osztja az emberiséget: „A", „B", „AB", és „0" csoportúakra:

• 1. A „0" csoportúaknak nincs a vörösvértest-felszínen AB0-rendszerbeli antigénjük.
• 2. Az „AB" csoportúak mind az A-, mind a B-antigént hordozzák.
• 3. Az „A" csoportúak csak az A-antigént hordozzák.
• 4. A „B" csoportúak csak a B-antigént hordozzák.

Az AB0-rendszer az egyetlen vércsoport-rendszer, amelyben regulárisan fordulnak elő antitestek.

Landsteiner szabály: minden egészséges felnőtt egyén savója, ill., plazmája az anti-A és anti-B antitestek közül, normális körülmények között sohasem tartalmazhatja azt az antitestet, amely a saját vörösvértestjein lévő antigénnel reagál, de minden esetben tartalmaznia kell azt, amelyiknek antigénje a saját vörösvértestjein nem található.

Antigén a vvt-k felszínén	Antitest a savóban
A	anti-B
B	anti-A
0	anti-A, -B
AB	-

Az AB0 vércsoport meghatározás legegyszerűbben úgy történik, hogy a vizsgálandó vérminta vörösvértestjeit reagáltatjuk anti-A, és anti-B antitestekkel, ill., ilyen antitesteket tartalmazó reagensekkel.

Mivel a „0" csoportúak savójában található anti-A, ill., anti-B, általában erősebben reagál az A-, ill., B-antigént hordozó sejtekkel, mint a B-csoportú anti-A, ill., az A-csoportú anti-B, ezért a vizsgálatokat anti-A, -B, anti-B, és anti-A tartalmú reagensekkel végezzük.

Amennyiben egyidejűleg a vizsgálandó vérminta savóját teszt-vörösvértestekkel megvizsgáljuk, hogy milyen antitesteket tartalmaz, ily módon megerősítjük a tesztsavókkal kapott eredményeket, ezt a módszert nevezzük kétoldalas laboratóriumi vércsoport-meghatározásnak.

A transzfúzió biztonsága érdekében a transzfúziót végző személy a betegágy mellett köteles ellenőrizni a beteg és a beadandó donorvér vércsoportját. Ehhez a vizsgálathoz kevesebb eszköz áll rendelkezésre, ilyenkor elfogadható, hogy csak a vizsgálandó vérminták vörösvértesteinek csoportját állapítsák meg, ez az ún., „egyoldalas", vagy „betegágy melletti" meghatározás. A vizsgálathoz autokontroll is tartozik, a szokásos reagensek mellett azt is megvizsgáljuk, hogy a beteg saját savója agglutinálja-e a saját sejteket.

A laboratóriumi kétoldalas vizsgálat eredményének azonosnak kel lennie a betegágy melletti vizsgálatéval! Eltérés esetén a vizsgálatok megismétlendők!

A transzfúziós és a perinatális jelentőség szempontjából közvetlenül az AB0 után következik az Rh-rendszer, amelynek legfontosabb antigénje a D. A D-pozitívakat másképpen Rh-pozitívaknak, a D-negatívakat pedig Rh-negatívaknak nevezzük. A népesség mintegy 85%-a Rh+, és a fenn maradó 15%-a Rh-.  Amennyiben transzfúzió, vagy terhesség révén Rh(D) pozitív vörösvértestek jutnak az Rh(D) negatív személy keringésébe, akkor anti-D termelést válthatnak ki. Mivel a D igen erős antigén, az immunizálódás rendszerint be is következik, ez azzal járhat, hogy a második transzfúzió már szövődményt vált ki, ill., egy második Rh+ gyermek igen nagy valószínűséggel újszülöttkori hemolitikus betegséggel (UHB) születik. Annak megelőzésére, hogy az Rh(D) negatívak immunizálódjanak, gondoskodni kell arról, hogy az Rh(D) negatívak csak Rh(D) negatív vörösvértest-transzfúziót kaphassanak. Transzfúzió előtt a betegek AB0-csoportjának meghatározása mellett az Rh(D)-csoportot is meg kell határozni. 

Laboratóriumi vércsoport-meghatározási módszerek

A vizsgálatokat a reagensek napi ellenőrzésével kell kezdeni! A vércsoportlelet kiadása két laboratóriumi vizsgálat alapján történik: ez az AB0 csoport esetében a vizsgálat megismétlését, Rh(D) csoport esetében kétféle vizsgálati módot jelent.

Az AB0-vércsoport meghatározás laboratóriumi („kétoldalas") módszere

Miután az alvadásgátló nélkül levett vérminta tökéletesen megalvadt, ketté kell választani a savót és az alvadékot, olyan módon, hogy az alvadék mellett csak minimális mennyiségű savó maradjon. (természetesen a savót és a vvt-szuszpenziót laborazonosító számmal ellátott kémcsövekben készítjük elő) A visszamaradt kevés savóban egy üvegpálcával az alvadékot el kell keverni, ez az 50%-os vvt-szuszpenzió. (Sürgős esetben alvadásgátlóval vett vérmintát küldenek, ezt azonnal le kell centrifugálni, és szétválasztani, ilyenkor az üledék maga az 50%-os vvt-szuszpenzió.) A 10%-os vvt-szuszpenzió elkészítésénél, az előre felcímkézett kémcsőbe 1ml izotóniás konyhasóoldatot mérünk, adagoló segítségével, majd az 50%-os sejtszuszpenzióból, 0,1ml-t pipettázunk. Ezek után mindegyik kémcsőbe egy - egy egyszerhasználatos cseppentőt helyezünk. A munkapadon egy állványban vannak elhelyezve, a reagensek, ill., a tesztsejtek, természetesen felcímkézve. A következő lépésben magunk elé helyezünk egy zsírtalanított szárított, műanyag vércsoport-meghatározó csempét, és alkoholos filc segítségével feliratozzuk, a következő sorrendben, a baloldalon 0 - A - B, a jobb oldalon A₁ - A₂ - B - 0. A következő lépés a reagensek, a tesztsejtek, a10%-os vvt-szuszpenzió, ill., a vizsgálati minta savójának csepegtetése:

0	A	B	A1	A2	B	0
anti-A, -B tesztsavó	anti-B tesztsavó	anti-A tesztsavó	vizsgálandó vér savója	vizsgálandó vér savója	vizsgálandó vér savója	vizsgálandó vér savója
10%-os sejtszuszpenzió	10%-os sejtszuszpenzió	10%-os sejtszuszpenzió	tesztsejtek 10%-os szuszpenziója	tesztsejtek 10%-os szuszpenziója	tesztsejtek 10%-os szuszpenziója	tesztsejtek 10%-os szuszpenziója

A cseppek nagysága megközelítően egyforma legyen. Egy üveg, keverőpálca segítségével ovális körökben elegyítsük a sejteket és a savókat, minden keverés után a pálcát jó erősen meg kellett törölni papírvattával. 10 percnyi várakozás után a csempét a kezünkbe fogva óvatosan kb., 30^o-ban kell döntögetni, ekkorra már szépen látszódnak az agglutinációk, és leolvasható az eredmény.

0	A	B	A1	A2	B	0	Vércsoport
-	-	-	+	+	+	-	„0"
+	-	+	-	-	+	-	„A"
+	+	-	+	+	-	-	„B"
+	+	+	-	-	-	-	„AB"

Rh(D) vércsoport-meghatározás laboratóriumi módszerrel (nedveskamrában) 

Az Rh(D) meghatározása albuminos anti-D-vel.

Zsírtalanított szárított műanyag csempére cseppentünk három csepp, albuminos anti-D savót, egy csepp Stimalbumint, és egy cseppet a vizsgálandó minta savójából, majd az egyik anti-D-hez, a Stimalbuminhoz, és a beteg savójához egy-egy cseppet teszünk a vizsgálandó minta 50%-os sejtszuszpenziójából, a másik két anti-D-hez pedig az ismert Rh+, ill., Rh-, sejtszuszpenzióból. Az előbb ismertetett módon elkevjük és egy műanyag zárható dobozba helyezzük, aminek az alján nedves papírvatta van. A dobozban lévő csempét a 37^oC-os termosztátba helyezzük, és az erre a célra szolgáló csörgőórán 20 percet beállítunk. Az idő leteltével kivesszük a dobozt a termosztátból, és a csempét a kézbe fogva óvatosan megdöntögetjük, és leolvassuk az eredményt, a leolvasásnál főként negatív eredmény esetén biztos támaszt nyújtanak a kontroll (ismert) minták.

Az Rh(D)-antigén meghatározása Papain lemeztechnikával

A vizsgálat menete megegyezik a fent leírtakkal a különbség, abban van, hogy nem albuminos, hanem inkomplett anti-D-t használunk, és minden csepp mellé egy-egy csepp papain oldatot is cseppentünk, ill., az inkubációs idő, 20', helyett 15'. Az eredmény leolvasása az előző technikával megegyezik. 

Coombs-próbák

A transzfúziós szövődmények okozására képes antigének kimutatására az antiglobulin tesztet (AGT) vagy más néven a Coombs-tesztet alkalmazzuk. Az antitest-szűrésnek és a kompatibilitási vizsgálatnak ez a legfontosabb módszere. A reakció két lépésben jön létre: első lépésben az IgG antitest hozzákötődik a vvt felszíni-antigénjéhez, a második lépésben az ellenanyagokkal fedett sejtek szuszpenziójához hozzáadott anti-humán-globulin savó hatására létrejön az agglutináció. Ha az első lépés már in vivo megtörtént, vagyis, ha előzetesen IgG antitestek kapcsolódtak a keringésben a vvt-khez, és ezt a sejtszuszpenzióhoz adott anti-humán-globulin savó hatására létrejött agglutinációval igazoljuk in vitro, akkor azt mondjuk, a beteg vvt-inek direkt Coombs-a, vagyis direkt antiglobulin tesztje (DAT) pozitív.

Dirtekt Coombs-próba

A vizsgálandó vvt-t élettani konyhasóoldattal kimossák, egymás után háromszor, majd a mosott vvt-szuszpenzióból 2 cseppet egy tárgylemezre cseppentünk. Az egyikhez Coombs-savót, a másikhoz élettani konyhasóoldatot cseppentünk, majd a már ismert módon összekeverjük, és 5 percre 37^oC-os termosztátba helyezzük, természetesen nedves zárható dobozban. Leolvasásnál az eredmény csak akkor értékelhető, ha a konyhasóoldatos csepp nem agglutinálódott. Az eredmény pozitív, amennyiben a Coombs-savós minta agglutinációt mutat.  

Indirekt Coombs-próba

Három db., Wassermann csövet készítünk elő, A, B, ill., C jelöléssel. A kémcsövekbe a következők kerülnek:

• A. 1ml-t a vizsgálandó savóból + 1ml (ismert) „0" Rh poz(+) mosott vvt-szuszpenziót
• B. 1ml anti-D savót + 1ml (ismert) „0" Rh poz(+) mosott vvt-szuszpenziót, ez lesz a pozitív kontroll!
• C. 1ml anti-D savót + 1ml (ismert) „0" Rh neg(-) mosott vvt-szuszpenziót, ez pedig a negatív kontroll lesz!

Mind a három csövet 1^h-ra, 37^oC-os vízfürdőbe helyezzük, majd az inkubálás után mind három mintát háromszor átmossuk élettani konyhasóoldattal, és kb., 15%-os szuszpenziót készítünk. A mintákból egy - egy cseppet a csempére cseppentünk és mindegyikhez teszünk egy - egy csepp Coombs-savót, ezek után 5'-re, 37^oC-os termosztátba helyezzük, nedves körülmények közé.

Értékelés:

• Ø A B jelzésű csőben minden esetben kifejezett agglutináció látható! Poz-kontroll!
• Ø A C jelzésű csőben nem lehet agglutináció! Neg-kontroll!
• Ø Amennyiben az A jelzésű csőben agglutinációt észlelünk pozitív, ennek hiányában negatív eredményt detektálhatunk.

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Vércsoport meghatározás
ÁPOLÁSTUDOMÁNY - © 2008 - 2024 - apolastudomany.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat