Varga Katalin
okleveles ápoló
EKG - ELVI ALAPJAI ÉS KIVITELEZÉSE
Akciós potenciál - normál EKG görbe
A szívizomsejt belseje nyugalomban negatív töltésű, membránjának külsőoldalához képest, melynek elektromos töltése pozitív. Az elektromos töltésnek ez az eloszlása a membrán két oldala közötti egyenlőtlen ionkoncentráció következménye. A sejtmembrán külső oldalán a Na+ koncentráció kb., 10-szerese, a belső oldalon lévőnek, a K+ koncentráció viszont a membrán belsőoldalán kb., 30-szorosa a külső oldalhoz viszonyítva. A sejtmembránban található enzimrendszer a Na-K-ATP-áz, a Na+-ot pumpálja ki a sejtből, miközben a K+-ot befele irányítja. Ezt az egyensúlyi állapotot a membrán két oldala közt mérhető nyugalmi potenciál. Ha a szívizomsejt membránját külső inger éri, mely meghaladja az ingerküszöböt, akciós potenciál keletkezik. Az akciós potenciál létrejöttét az teszi lehetővé, hogy az inger hatására a sejtmembrán ionpermeabilitása hirtelen, lényegesen megváltozik, és a membrán két oldalán lévő ionok koncentrációja és elektrokémiai potenciál-gradiensüknek megfelelően a membrán egyik oldaláról a másikra vándorolnak. Ezáltal a sejtmembrán polarizációja megváltozik, polarizált állapotát elveszti, tehát depolarizálódik, sőt a nyugalmi helyzettel szemben külső oldala enyhén negatívvá válik a belsőhöz képest. Az akciós potenciál létrejöttekor a sejtbe beáramló pozitív töltésű ionok a depolarizáció, a sejtből kiáramló pozitív töltésű ionok a repolarizáció irányába hatnak.
Az akciós potenciál 5 fázisa:
Amikor az akciós potenciál során a sejtmembrán két oldalán egyenlő mennyiségű, Na+ ion van, kialakul az abszolút refrakter stádium. Relatív refrakter stádiumról akkor beszélünk, ha a sejten kívül már több a Na+.
Az 5 fázisból álló akciós potenciál a pitvarok és kamrák munkaizom-rostjaira és a Purkinje-rostokra vonatkozik. A sinus-csomó, és az AV-csomó sejtjeire 4 fázisú akciós potenciál, jellemző. A munkaizomrostokhoz viszonyítva a „0"-fázis lényegesen lassúbb, Na+ beáramlással jár, melyet Ca++ beáramlás kísér. Az „1"-fázis hiányzik és a lassú depolarizáció „2"-„3"-fázisa nem különíthető jól el egymástól. A „4"-fázis alatt fokozatos lassú depolarizáció, spontán diasztolés depolarizáció figyelhető meg, emiatt ezekben a sejtekben az akciós potenciál külső inger hiányában is létre jön, így a sejtek automáciára, vagyis spontán ritmusos működésre képesek, ami a szívműködés egyik alap feltétele. Az ingerképző-sejtekből kiinduló akciós potenciál, a szív ingerületvezető-rendszerében tovaterjedve a munkaizomrostok tömegét hozza ingerületbe.
Az EKG nem más, mint a szívizomsejtek tömegében keletkező akciós potenciálok összességének leképezése a testfelszínen. A szív elektromos működését a klinikai gyakorlatban a test különböző pontjaira helyezett elektródák segítségével észleljük.
Az EKG észlelésére leggyakrabban a következő elvezetéseket használjuk:
A végtagi elvezetések felhelyezése:
Az Einthoven elvezetések bipolárisak mivel egy pozitív és egy negatív elektromos pólus közötti potenciálkülönbség változást regisztrálnak. Mivel az egyes elvezetések távolsága a szívtől megközelítően egyenlő, az egyes elvezetések tengelyéből egyenlő oldalú háromszög, az Einthoven-háromszög képezhető.
Az elvezetések közötti kapcsolat a következőképen alakul:
A frontális síkban lévő másik három elvezetés, a Goldberger-féle unipoláris elvezetés, során az egyes végtagok potenciáljait az ún., centrál terminál által képzett 0 ponthoz hasonlítjuk. A centrál terminál az egyes végtagi potenciáloknak nagy ellenálláson keresztül történő összekapcsolását jelenti. Goldberger elvezetések során az egyes végtagok potenciáljait „nagyítva" kapjuk meg, ez annak a következménye, hogy a centrál terminálból annak a végtagnak a potenciálját kihagyják, amelyiket éppen vizsgáljuk.
Az elvezetéseket tehát a következő képen kell értelmezni:
A végtagi elvezetések a frontális síkban mutatják a szív térbeli elhelyezkedését:
A horizontális síkban lévő elvezetések, a Wilson féle unipoláris mellkasi elvezetések lényege, hogy a mellkas egy bizonyos pontjára helyezett elektródát viszonyítják a három végtagi elektróda által képzett 0 potenciálhoz.
A Wilson elv szerint az egyes elektródák helyzete:
A pitvari és a kamrai EKG alapvetően két részből, a depolarizációból és a repolarizációból áll. Az ingerület, amely a szívműködést vezérli, normálisan a sinuscsomóban keletkezik, ami a jobb pitvarban helyezkedik el. A sinuscsomó működésének a felületi EKG-n nincs jele.
A sinuscsomó által generált ingerület a pitvarokra terjed, a pitvar izomsejtek depolarizációját az EKG-n a P-hullám jelzi. A pitvari repolarizációnak a PQ-szakasz felel meg, amely a P-hullám kezdetétől a QRS-komplexus kezdetéig mért távolság. A normális szívfrekvencia emelkedésével a PQ-távolság csökken.
A P-hullám tehát a pitvari depolarizációt mutatja, ideje / szélessége 0,07sec., magassága 1,5mm, az I, II, III, elvezetésekben pozitív.
A PQ-távolság a pitvari repolarizációnak fele meg, és azt mutatja, hogy az ingerképzés helyéről mennyi idő alatt ér el az ingerület a kamra izomzatához, szélessége 0,12 - 0,2sec, mivel frekvenciafüggő, így rövidülhet tachycardiában.
A QRS komplexus a kamra izomzat depolarizációja által keletkezik, szélessége 0,08 - 0,1sec.
Az S-T-szakasz, és a T-hullám a kamrai repolarizációt jelzi.
A T-hullám a gyors repolarizáció fázisa mely aVR, V1, és V2 elvezetésekben pozitív.
A T-szakasz a QRS komplexum kezdetétől a T-hullám végéig tart, hossza 0,4sec.
A QT-szakasz az egész kamrai akciós potenciálról képet ad, hossza frekvenciafüggő.
Az EKG vizsgálat elvégzése napi rutin feladat. A betegek folyamatos monitorozása mellett is igen gyakran szükséges ezt a vizsgálatot elvégezni, hiszen a páciensek állapota igen gyorsan változik ill., bizonyos gyógyszerhatásokat beadásuk előtt és után is 12 elvezetéses EKG vizsgálattal kell detektálni. Az EKG-nak a jelentősége igazából abban áll, hogy pontos diagnózishoz csak így lehet jutni, ugyanis a monitorok bár egyre kifinomultabb technikai adottságokkal rendelkeznek, mégsem egészen pontosak. Az elvezetések felhelyezésekor ügyelni kell arra, hogy azok pontosan a megfelelő helyre kerüljenek, amennyiben ez technikai okok miatt kivitelezhetetlen, (kötés) a megfelelő elvezetés mellé kell írni, hogy hová tudtuk feltenni, és amikor az orvos átadjuk a leletet, fel kell hívni a figyelmét erre szóban is. Igen fontos még a beteg elhelyezése, és amennyire erre módunk van nyugodt körülmények biztosítása. Ügyelni kell arra, hogy a beteg ne érjen hozzá az ágyhoz ill., más elektromos berendezéshez. Az EKG analizálása orvosi feladat, de egyes durvább elváltozásokat az ápoló személyzetnek is fel kell ismernie időben!
Az EKG görbe elemzéséhez szükséges normál paraméterek:
A kardiológiai vizsgálóeljárások:
A terheléses EKG vizsgálat része a funkcionális kardiológiai diagnosztikának, elvégzésével minden esetben értékes információ várható, amikor a beteg panaszai terheléssel kapcsolatosa.
A terhelés módjai:
Indikációk:
Abszolút kontraindikáció:
Relatív kontraindikáció: