ÁPOLÁSTUDOMÁNY

Az Ápolás önálló diszciplína, mely az Orvostudomány mellett halad és találkozási pontjaik nyomán kialakulnak azon létrának fokai, melyen betegeink elérik a gyógyulást.

Varga Katalin

okleveles ápoló

EKG - ELVI ALAPJAI ÉS KIVITELEZÉSE  

Akciós potenciál - normál EKG görbe

A szívizomsejt belseje nyugalomban negatív töltésű, membránjának külsőoldalához képest, melynek elektromos töltése pozitív. Az elektromos töltésnek ez az eloszlása a membrán két oldala közötti egyenlőtlen ionkoncentráció következménye. A sejtmembrán külső oldalán a Na+ koncentráció kb., 10-szerese, a belső oldalon lévőnek, a K+ koncentráció viszont a membrán belsőoldalán kb., 30-szorosa a külső oldalhoz viszonyítva. A sejtmembránban található enzimrendszer a Na-K-ATP-áz, a Na+-ot pumpálja ki a sejtből, miközben a K+-ot befele irányítja. Ezt az egyensúlyi állapotot a membrán két oldala közt mérhető nyugalmi potenciál. Ha a szívizomsejt membránját külső inger éri, mely meghaladja az ingerküszöböt, akciós potenciál keletkezik. Az akciós potenciál létrejöttét az teszi lehetővé, hogy az inger hatására a sejtmembrán ionpermeabilitása hirtelen, lényegesen megváltozik, és a membrán két oldalán lévő ionok koncentrációja és elektrokémiai potenciál-gradiensüknek megfelelően a membrán egyik oldaláról a másikra vándorolnak. Ezáltal a sejtmembrán polarizációja megváltozik, polarizált állapotát elveszti, tehát depolarizálódik, sőt a nyugalmi helyzettel szemben külső oldala enyhén negatívvá válik a belsőhöz képest. Az akciós potenciál létrejöttekor a sejtbe beáramló pozitív töltésű ionok a depolarizáció, a sejtből kiáramló pozitív töltésű ionok a repolarizáció irányába hatnak.

Az akciós potenciál 5 fázisa:

  • „0"-fázis: gyors depolarizáció, oka a sejtbe történő robbanásszerű, Na+ beáramlás.
  • „1"-fázis: gyors repolarizáció, oka a sejtből gyors K+ kiáramlás indul meg.
  • „2"-fázis, vagy plató-fázis: a sejtbe lassú depolarizáció jön létre, melynek során, a lassú csatornákon keresztül, Na+, és Ca++ áramlik be.
  • „3"-fázis: gyors K+ kiáramlás észlelhető, mely megindítja az eredeti állapotot, visszaállítását,
  • „4"-fázis: az eredeti membránpotenciál elérésénél a nyugalmi állapot helyre áll.

Amikor az akciós potenciál során a sejtmembrán két oldalán egyenlő mennyiségű, Na+ ion van, kialakul az abszolút refrakter stádium. Relatív refrakter stádiumról akkor beszélünk, ha a sejten kívül már több a Na+.

Az 5 fázisból álló akciós potenciál a pitvarok és kamrák munkaizom-rostjaira és a Purkinje-rostokra vonatkozik. A sinus-csomó, és az AV-csomó sejtjeire 4 fázisú akciós potenciál, jellemző. A munkaizomrostokhoz viszonyítva a „0"-fázis lényegesen lassúbb, Na+ beáramlással jár, melyet Ca++ beáramlás kísér. Az „1"-fázis hiányzik és a lassú depolarizáció „2"-„3"-fázisa nem különíthető jól el egymástól. A „4"-fázis alatt fokozatos lassú depolarizáció, spontán diasztolés depolarizáció figyelhető meg, emiatt ezekben a sejtekben az akciós potenciál külső inger hiányában is létre jön, így a sejtek automáciára, vagyis spontán ritmusos működésre képesek, ami a szívműködés egyik alap feltétele. Az ingerképző-sejtekből kiinduló akciós potenciál, a szív ingerületvezető-rendszerében tovaterjedve a munkaizomrostok tömegét hozza ingerületbe.

Az EKG nem más, mint a szívizomsejtek tömegében keletkező akciós potenciálok összességének leképezése a testfelszínen. A szív elektromos működését a klinikai gyakorlatban a test különböző pontjaira helyezett elektródák segítségével észleljük.

Az EKG észlelésére leggyakrabban a következő elvezetéseket használjuk:

  • Einthoven-féle: I-II-III
  • Goldberger-féle: aVR- aVL- aVF
  • Wilson-féle- V1-V6

A végtagi elvezetések felhelyezése:

  • Jobb kar = piros 
  • Bal kar = sárga    
  • Jobb láb = fekete
  • Bal láb = zöld       

Az Einthoven elvezetések bipolárisak mivel egy pozitív és egy negatív elektromos pólus közötti potenciálkülönbség változást regisztrálnak. Mivel az egyes elvezetések távolsága a szívtől megközelítően egyenlő, az egyes elvezetések tengelyéből egyenlő oldalú háromszög, az Einthoven-háromszög képezhető.

Az elvezetések közötti kapcsolat a következőképen alakul:

  • I = jobb kar - bal kar között
  • II =jobb kar - bal láb között
  • III = bal kar - bal láb között

A frontális síkban lévő másik három elvezetés, a Goldberger-féle unipoláris elvezetés, során az egyes végtagok potenciáljait az ún., centrál terminál által képzett 0 ponthoz hasonlítjuk. A centrál terminál az egyes végtagi potenciáloknak nagy ellenálláson keresztül történő összekapcsolását jelenti. Goldberger elvezetések során az egyes végtagok potenciáljait „nagyítva" kapjuk meg, ez annak a következménye, hogy a centrál terminálból annak a végtagnak a potenciálját kihagyják, amelyiket éppen vizsgáljuk.

Az elvezetéseket tehát a következő képen kell értelmezni:

  • aVR - jobb kari potenciál
  • aVL - bal kari potenciál
  • aVF - bal láb potenciál

A végtagi elvezetések a frontális síkban mutatják a szív térbeli elhelyezkedését:

  • II, - III, - aVF: hátsófal és csúcs
  • I, - aVL: elülsőfal
  • aVR: kontroll

A horizontális síkban lévő elvezetések, a Wilson féle unipoláris mellkasi elvezetések lényege, hogy a mellkas egy bizonyos pontjára helyezett elektródát viszonyítják a három végtagi elektróda által képzett 0 potenciálhoz.

A Wilson elv szerint az egyes elektródák helyzete:

  • V1 = jobboldalon, parasternalisan a IV. bordaközben
  • V2 = baloldalon, parasternalisan a IV. bordaközben
  • V3 = a V2 és a V4 felezőpontján
  • V4 = baloldalon, a med. clav. vonalban az V. bordaközben
  • V5 = baloldalon, az elülső hónaljvonalban az V. bordaközben
  • V6 = baloldalon, a középső hónaljvonalban az V. bordaközben
  • V7 = baloldalon, a hátsó hónaljvonalban az V. bordaközben
  • V8 = baloldalon, a scapularis vonalban az V. bordaközben
  • V9 = baloldalon paravertebralisan az V. bordaközben

A pitvari és a kamrai EKG alapvetően két részből, a depolarizációból és a repolarizációból áll. Az ingerület, amely a szívműködést vezérli, normálisan a sinuscsomóban keletkezik, ami a jobb pitvarban helyezkedik el. A sinuscsomó működésének a felületi EKG-n nincs jele.

A sinuscsomó által generált ingerület a pitvarokra terjed, a pitvar izomsejtek depolarizációját az EKG-n a P-hullám jelzi. A pitvari repolarizációnak a PQ-szakasz felel meg, amely a P-hullám kezdetétől a QRS-komplexus kezdetéig mért távolság. A normális szívfrekvencia emelkedésével a PQ-távolság csökken.

A P-hullám tehát a pitvari depolarizációt mutatja, ideje / szélessége 0,07sec., magassága 1,5mm, az I, II, III, elvezetésekben pozitív.

A PQ-távolság a pitvari repolarizációnak fele meg, és azt mutatja, hogy az ingerképzés helyéről mennyi idő alatt ér el az ingerület a kamra izomzatához, szélessége 0,12 - 0,2sec, mivel frekvenciafüggő, így rövidülhet tachycardiában.

A QRS komplexus a kamra izomzat depolarizációja által keletkezik, szélessége 0,08 - 0,1sec.

Az S-T-szakasz, és a T-hullám a kamrai repolarizációt jelzi.

A T-hullám a gyors repolarizáció fázisa mely aVR, V1, és V2 elvezetésekben pozitív.

A T-szakasz a QRS komplexum kezdetétől a T-hullám végéig tart, hossza 0,4sec.

A QT-szakasz az egész kamrai akciós potenciálról képet ad, hossza frekvenciafüggő.

 

Az EKG vizsgálat elvégzése napi rutin feladat. A betegek folyamatos monitorozása mellett is igen gyakran szükséges ezt a vizsgálatot elvégezni, hiszen a páciensek állapota igen gyorsan változik ill., bizonyos gyógyszerhatásokat beadásuk előtt és után is 12 elvezetéses EKG vizsgálattal kell detektálni. Az EKG-nak a jelentősége igazából abban áll, hogy pontos diagnózishoz csak így lehet jutni, ugyanis a monitorok bár egyre kifinomultabb technikai adottságokkal rendelkeznek, mégsem egészen pontosak. Az elvezetések felhelyezésekor ügyelni kell arra, hogy azok pontosan a megfelelő helyre kerüljenek, amennyiben ez technikai okok miatt kivitelezhetetlen, (kötés) a megfelelő elvezetés mellé kell írni, hogy hová tudtuk feltenni, és amikor az orvos átadjuk a leletet, fel kell hívni a figyelmét erre szóban is. Igen fontos még a beteg elhelyezése, és amennyire erre módunk van nyugodt körülmények biztosítása. Ügyelni kell arra, hogy a beteg ne érjen hozzá az ágyhoz ill., más elektromos berendezéshez. Az EKG analizálása orvosi feladat, de egyes durvább elváltozásokat az ápoló személyzetnek is fel kell ismernie időben!

Az EKG görbe elemzéséhez szükséges normál paraméterek:

  • A hullámokat P, Q, R, S, T, U-val jelöljük.
  • A hullámok amplitúdóját és időtartamát kell vizsgálni.
  • A P-hullám végétől a Q-hullám kezdetéig tartó vízszintes vonal az izoelektromos vonal, e feletti hullámok P, R, T, U-pozitívak, az alattiak Q, S-negatívak.
  • P-hullám: a sinuscsomóban keletkezett ingerület szétterjedését, a pitvari depolarizációt mutatja. Pozitív irányú, ideje: 0,1sec, amplitudója:0,1-0,15mV
  • PQ-szakasz: ebben az intervallumban a sinuscsomóból az ingerület a kamrák falára terjed át, ez az ún., AV átvezetési idő (pitvari systole), ideje: 0,12-0,2sec.
  • Q-hullám: az ingerület kamrai terjedését mutatja az AV-csomótól a Tawara szárakon egészen a kamra izomzatáig.
  • R-hullám: a kamraizomzat főtömegének depolarizációját mutatja
  • S-hullám: a bal kamra hátsó, bazális részének aktiválódását jelzi.
  • QRS-komplexus: a kamrai depolarizáció, mely a kamrai systolenak felel meg, ideje átlagosan 0,08sec.
  • QT-szakasz: kétfázisú hullám, amplitúdója max. 0,1mV.
  • T-hullám: a kamrai dyastolet mutatja.

A kardiológiai vizsgálóeljárások:

  • Observatio: a beteg megfigyelése, egészébe
  • Vérnyomásmérés: az erek rugalmas falára kifejtet nyomás egy-egy kamrai-systole alkalmával
  • Palpitatio: pulzusmérés
  • Percussio: kopogtatás, (szívhatárok)
  • Auscultatio: hallgatózás (szívhangok megfigyelése, zörejek)
  • Fonokardiografia: a szívhangok grafikus rögzítése
  • Echokardiografia: a szív ultrahangos vizsgálata
  • Oscillometria: a pulzushullámok megfigyelése az artériák falán
  • RTG: a szív elhelyezkedéséről és nagyságáról ad képet
  • CT, ill., MR
  • Coronarografia, angiografia: a szív ill., az erek kontrasztanyagos vizsgálata
  • Izotópos vizsgálat: a kontrasztanyag eloszlása mutatja, az egyes területek vérellátását

Terheléses EKG - Ergometria

A terheléses EKG vizsgálat része a funkcionális kardiológiai diagnosztikának, elvégzésével minden esetben értékes információ várható, amikor a beteg panaszai terheléssel kapcsolatosa.

A terhelés módjai:

  • Isotoniás terhelés: kerékpár ergométer, vagy futópad, a lépcsőztetés ill., guggoltatás már elavult módszer
  • Isometriás terhelés: a kéz maximális szorítóerejét dynamometerrel megmérik, és ennek bizonyos részével szorít a beteg 2-5 percig.
  • Hypoxaemia teszt: a beteg 10% oxigén és 90% nitrogénből álló gázkeveréket lélegez be, 20 percen keresztül
  • Catecolamine teszt: ív. adott catecolamine adásával stimulálják a szív működését (a gyógyszer adag természetesen m/ttkg-ra van kiszámolva)
  • Pitvari stimulálás: a jobb pitvarba vezetett pacemaker elektróda segítségével „felülvezérlik" a sinuscsomót a kívánt frekvenciáig.
  • Emocionális terhelés: stressz szituációt generáló feladatok elé állítják a beteget
  • Terheléses izotóp vizsgálat: a terhelés közben, nem csak monitorozással kísérik a vizsgálatot, hanem a beadott izotóp eloszlását is figyelik a szívizomzatban.
  • Terheléses hemodinamikai vizsgálat: az arteria pulmonalisban mérhető nyomást mérjük Swan-Ganz katéter segítségével, ill., egyéb hemodinamikai méréseket is végzünk. (termodilutio, wedg-nyomás, ejectios fractio)

Indikációk:

  • Mellkasi fájdalom differenciáldiagnózisa
  • A beteg funkcionális kapacitásának és a terápia eredményességének meghatározása
  • A kórkép prognózisának és az elváltozás mértékének meghatározása
  • Coronarográfiás vizsgálat előtt, ill., bizonyos kórképekben narkózis előtt kötelező.
  • A terhelési és az ingerképzési zavarok kapcsolatának tisztázása érdekében.
  • Subklinikai koronária-betegségek felismerése végett.

Abszolút kontraindikáció:

  • AMI
  • Instabil angina pectoris
  • Súlyos aorta stenosis
  • Akut myocarditis, endokarditis, pericarditis
  • Ismert, súlyos ingerképzési-, ill., vezetési zavar
  • Szívelégtelenség klinikai tünetei esetén
  • Ismert súlyos hypertonia
  • Súlyos anaemiában, ill., anyagcserezavar, foly-, elektrolit zavar esetén.
  • Lázas állapot, ill., akut infectio

Relatív kontraindikáció:

  • Obstruktiv cardyopathia
  • Jelentős pulmonális hypertensio
  • Kifejezett bradyarrythmia
  • Fix frekvenciájú pacemaker
  • Súlyos tüdőbetegség
  • A Beteg kooperációjának hiánya

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 13
Tegnapi: 36
Heti: 82
Havi: 406
Össz.: 478 584

Látogatottság növelés
Oldal: EKG elvi alapjai és kivitelezése
ÁPOLÁSTUDOMÁNY - © 2008 - 2024 - apolastudomany.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »